Károlyi Zsigmond

festőművész 2015. - (Magyar képzőművészet kategóriában)

A magyar képzőművészek középgenerációjának kutató szellemű festője, akit főiskolai tanulmányai kezdetei óta a festészetelméleti és művészetbölcseleti kérdések vizualizálása foglalkoztat. 1987-től a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatója. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőtanára. A főiskolai tanítás megkezdése időben egybeesett a monokróm festészet iránt mutatott érdeklődésével, ezért a pedagógiai munkát összekapcsolta az őt foglalkoztató művészi problémákkal, és bevezette a főiskolán a monokróm festészeti programot. A nyolcvanas évek elején megjelenő új festészeti tendenciák őt sem hagyták érintetlenül, műveiben univerzális, a keleti bölcseletet és az európai filozófiát magában foglaló gondolkodásmód testesül meg. Alapvetően a természetes és mesterséges képi világ, a festett és gépi kép, tágabb értelmezésben a valóság és művészet viszonyát vizsgálja, változatos vizuális megoldásokkal. Meglehetősen összetett, ugyanakkor rendkívül festői fogalmazásmódot alakított ki. Festményei egyszerre intellektuálisak és anyagszerűen érzékletesek. 1991-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1997-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.